Van valami érdekes a súlyos riffekben.
Ha azt mondom, hogy súlyos riff, valószínűleg nem egy régi bluesgitáros jut elsőként eszedbe.
Inkább Tony Iommi. Black Sabbath. Metál. Mélyre hangolt gitár. Torzítás. Nagy hangfalak. Talán C.O.C. vagy Down.
És persze nem is tévedünk nagyot.
Csak közben könnyű elfelejteni, hogy a súlyos hangzás nem a metállal kezdődött.
A metál inkább fogott valamit, ami már ott volt a zenében, és jó alaposan ráerősített.
De akkor honnan jön valójában a súlyos riff?
A riff az riff
Amikor egy riffet hallunk, hajlamosak vagyunk műfajokban gondolkodni.
Ez blues.
Ez hard rock.
Ez southern rock.
Ez metál.
Ez doom.
Ez stoner.
Csakhogy a zenész fejében ezek a határok nem feltétlenül léteznek ilyen szépen elválasztva.
A zenészek nem műfajokat hallgatnak. Zenéket hallgatnak.
És amit hallgatnak, abból előbb-utóbb valami bekerül a saját játékukba.
Nem feltétlenül tudatosan.
Nem úgy, hogy:
„Na, most akkor beleteszek egy kis blues-t, mert attól majd autentikusabb lesz.”
Hanem egyszerűen ott van a fejében.
Hallotta már százszor. Ismeri a hangulatát, a ritmusát, a mozgását.
Aztán amikor gitárt vesz a kezébe, valami ebből kijön.
Csak már nem pontosan ugyanaz.
Összekeveredett valamivel.
Én ezt szeretem úgy elképzelni, mint egy zenei turmixgépet.
Bedobod, amit évek alatt hallgattál, aztán valami teljesen új jön ki belőle.
Amit hallgatsz, az jön ki belőled – csak összekeverve.
És szerintem ez az egyik legérdekesebb dolog a gitározásban.
Tony Iommi nem azért lett Tony Iommi, mert előre tudta, hogyan kell feltalálni a metált
Tony Iommi történetében van egy rész, amit nagyon könnyű leegyszerűsíteni.
Baleset.
Sérült ujjak.
Alkalmazkodás.
Mélyebbre hangolt gitár.
És végül Black Sabbath.
Így elmesélve szinte olyan, mintha egy kész recept lenne.
Pedig az igazán érdekes rész szerintem nem az, hogy milyen technikai megoldásokat talált ki, hanem az, hogy mit kezdett azzal, ami rendelkezésére állt.
Nem azt kereste, hogy:
„Mit nem tudok megcsinálni?”
Hanem azt, hogy:
„Mit tudok mégis megcsinálni?”
A gitárt, a húrokat, a hangolást és a játékát is ehhez igazította.
És közben olyan hangzás és olyan riffnyelv született, amit ma már természetesnek veszünk.
Pedig akkor még egyáltalán nem volt az.
És szerintem itt van egy fontos tanulság nemcsak Iommi történetében, hanem a gitározásban is:
néha nem abból születik valami érdekes, hogy minden lehetőségünk megvan, hanem abból, hogy valamihez alkalmazkodnunk kell.
Aztán jön a tone chasing
És itt van az a dolog, amit szerintem szinte minden gitáros ismer.
Tone chasing.
A hangzás hajszolása.
A jobb erősítő.
A másik hangszedő.
Másik hangolás.
Másik pedál.
Másik húrvastagság.
Még egy kis gain.
Még egy kis basszus.
Még egy kis…
Na jó. 😄
Aztán egyszer csak ott ülünk egy rakás felszerelés előtt, és még mindig ugyanazt a riffet játsszuk.
Pedig a nagy, súlyos gitárhangzás önmagában sem feltétlenül új dolog.
Régi bluesfelvételeken is találunk olyan hangzásokat és játékokat, amelyeket ma, a mai fülünkkel hallgatva simán súlyosnak érzünk.
Csak annak idején nem feltétlenül így gondoltak rá.
És ez fontos különbség.
A zene nem mindig tudja magáról, hogy mivé fog válni később.
A zenész csak játszik.
A következő generáció pedig meghallja benne azt, amit az előző még nem feltétlenül hallott.
És akkor jön Pepper Keenan
Ha valaki hallgatott C.O.C.-t vagy Down-t, könnyű azt mondani:
„Na, ez már súlyos riff.”
De ha elkezdjük visszafelé követni, honnan jött ez a nyelv, egyre több minden bukkan elő.
Blues.
Hard rock.
Black Sabbath.
Southern rock.
És még ki tudja, hány másik hatás.
Pepper Keenan egyik gondolata különösen jól illik ehhez: nem feltétlenül valamiféle elméleti rendszerből indul ki, hanem abból, ami a fejében van, és amit aztán a gitáron keresztül megpróbál megszólaltatni.
Ez számomra azért érdekes, mert pontosan ugyanoda vezet vissza:
nem tudsz olyan zenét játszani, ami nincs valamilyen formában a fejedben.
Lehet, hogy technikailag képes lennél rá.
Lehet, hogy el tudnád játszani a tabot.
De az a saját zenei nyelved része csak akkor lesz, ha előtte már valamilyen módon bekerült hozzád.
Hallgatással.
Ismétléssel.
Zenehallgatással.
Évek alatt.
Én erre 16 évesen jöttem rá
Valamikor 16 éves korom körül volt egy ilyen „na banyek, ezt most megfejtettem” pillanatom.
Rájöttem, hogy egy riffben tulajdonképpen sokszor nincs semmi varázslat.
Van egy akkord.
Vagy egy power akkord.
És mellette némi dallam.
A dallam pedig lehet egyszerű, fülbemászó, ismétlődő.
És működik.
Akkor persze nagyon büszke voltam magamra, hogy ezt megfejtettem. 😄
Aztán később rájöttem, hogy az igazán érdekes kérdés nem ez.
Hanem az:
milyen dallamot teszel milyen akkordra?
Na, ezt már sokkal nehezebb volt megmondani.
És valójában ez az egyik olyan dolog, ami miatt két gitáros ugyanazokat az akkordokat és ugyanazokat a hangokat használva is teljesen más zenét tud csinálni.
De ez már egy másik cikk témája. 😉
Nem azt játszod, amit megtanultál. Azt játszod, amit hallasz.
Talán ezért is gondolom azt, hogy a gitártanulás egyik legfontosabb része nem feltétlenül az, hogy minél több dolgot megtanulj.
Hanem hogy egyre több zene legyen a fejedben.
Mert abból tudsz dolgozni.
Amit hallgatsz, abból lesznek ötleteid.
Az ötletekből lesznek hangok.
A hangokból riffek, dallamok, akkordmenetek.
És ezekből idővel kialakul valami, ami már tényleg a tiéd.
A zenei turmixgép dolgozik.
És lehet, hogy amikor valaki azt mondja:
„Én nem vagyok kreatív gitáros.”
akkor valójában nem az a problémája, hogy nincs kreativitása.
Lehet, hogy egyszerűen még nem hallgatott, nem játszott és nem próbált ki elég mindent ahhoz, hogy legyen miből összekevernie a saját zenéjét.
Szóval honnan jön a súlyos riff?
Talán nem is egyetlen helyről.
Nem a metálból.
Nem a bluesból.
Nem Tony Iommiból.
Nem Pepper Keenanből.
Hanem abból a rengeteg zenéből, amit előttük mások már lejátszottak — és abból, amit ők ezekből meghallottak, magukba szívtak, majd teljesen más formában továbbadtak.
A riff az riff.
Lehet súlyos anélkül, hogy metál lenne.
És lehet, hogy amikor legközelebb meghallasz egy brutál jó riffet, érdemes nem csak azt figyelni, hogy mennyire súlyos.
Hanem azt is:
„Vajon mit hallgatott ez az ember?”
🎸 Erről beszélek és mutatok konkrét példákat a videóban is
A súlyos riff titka régebbi, mint a metál
👉 https://youtu.be/hn2yvgnedg0
Ha inkább olvasnál róla, a fenti cikk végigvezet ugyanazon a gondolaton — de a videóban konkrét riffeken keresztül is megmutatom, hogyan kapcsolódnak össze ezek a zenei hatások.
És ha te is pontosan hallod a fejedben…
…hogy mit szeretnél játszani, csak valahogy nem jön ki a gitárból, akkor lehet, hogy nem egyszerűen több gyakorlásra van szükséged.
Lehet, hogy egészen máshol akad el a dolog.
Készítettem egy ingyenes 3S tesztet, amivel megnézheted, nálad mi lehet az akadály.
👉 Töltsd ki az ingyenes 3S gitáros tesztet
Nem azt fogja megmondani, hogy „tehetséges vagy-e”.
Hanem segít közelebb kerülni ahhoz, mi történik a fejedben hallott zene és a gitárból kijövő zene között.
